Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/MATAV.CD

Text File | 1995-09-14 | 16KB | 272 lines

      @VSzidjuk? Dicsérjük?! Mindegy: állandóan emlegetjük!@N

      @VInterjú  Horváth   Pállal,  a   Magyar  Távközlési   Rt.
      vezérigazgatójával@N

          Mindennapjainkat egy létezô, az esetek többségében mégis
      kísértetiesen   megfoghatatlan   hálózat   determinálja:   a
      TELEFON. Életünknek szinte minden mozzanatában  rászorulunk:
      egy sima taxirendeléstôl a gyors orvosi segítség  igénylésén
      át   a   világon   már   mindenütt   természetesnek    tûnô,
      kontinenseket áthidaló baráti csevegésig.
          Meglétét és hiányát leginkább mégis a gazdasági,  üzleti
      életben    érzékelhetjük.    Mûködése    profitot    hozhat,
      mûködésképtelensége,   kiszámíthatatlansága   óriási  anyagi
      károkat okoz.
          A  CHIP  Magazinban  és  a  Heti  CHIP-ben   részletesen
      foglalkoztunk a  távközlés világszínvonalú,  a világban  már
      tájain már elterjedt  vívmányaival. A felhôkbôl  leszállva a
      földre  készítettünk  interjút   Horváth  Pállal,  a   MATÅV
      vezérigazgatójával.
          @VCHIP:@N  Kezdjük  azzal   a  szokványos  kérdéssel,   hogy
      életének mely mozzanatai  befolyásolták -- ha  befolyásolták
      egyáltalán -- a híradástechnikai pályára kerülését?
          @VHorváth:@N  Egy  Sárvár  melletti  községbôl,  Hegyfaluból
      származom,   ahol   édesapám   körállatorvosként  dolgozott.
      Számomra  is  imponáló munkája  iránti  elismerésem ellenére
      engem már nagyon korán ""elhódított" a híradástechnika.
          @VCHIP:@N Hogyan sikerült megvalósítania gyermekkori vágyait
      pályaválasztásakor?
          @VHorváth:@N   A   tudatos   tervezés   mellett   véletlenek
      közrejátszásával    Moszkvába    kerültem   híradástechnikai
      egyetemi szakra, és szinte már az elsô pillanattól biztosnak
      látszott  további  életutam  --  már  ami  az elhelyezkedést
      illeti. Nem kevés fenntartással tekintettem a ""postás" jövô
      elébe,  hiszen  nem  ígért  sem  kellemes  környezetet,  sem
      lehetôségeket a szakmai ambíciók kiélésére.
          Már  a  beiratkozásom  is úgy  történt,  hogy  az akkori
      Postának  volt  valami ""gazda"  szerepe  a híradástechnikai
      szakemberek képzésében. Nyaranként meg kellett jelennem itt,
      ebben az  épületben. E  találkozások és  az üzemi  gyakorlat
      kellôen elborzasztottak, és  pályámat messze eltérítették  a
      telefóniától.   Szerencsére   másik   egyetemi   szakom,  az
      adatátvitel  --  mint  akkoriban  gyorsan  fejlôdô,   itthon
      meghonosodó   szakterület  --   az  eredményes   pályakezdés
      lehetôségét kínálta számomra.
          @VCHIP:@N Hogyan gondol vissza ezekre az évekre?
          @VHorváth:@N Nagy léptekkel  mondtam el életem  történetét a
      pályaválasztásomat  illetôleg.  Hadd  valljam  be,  hogy   a
      híradástechnika iránt érzett vonzalmam mellett csábított még
      az  autóelektronika  is.  Az  akkori  felvételi  rendszer  a
      megmondhatója,  hogy  miért nem  az  ugyancsak megpályázott,
      NDK-beli autóelektronikai fôiskolára hívtak felvételizni. Ma
      -- persze -- boldog  vagyok, hogy így történt.  Mindenesetre
      az autók iránti vonzalmam töretlen. Javítani már nem érek rá
      a  kocsit,  de  vezetni  --  akár  csak  egy  fárasztó   nap
      ""levezetéseként" -- bármikor szívesen ülök a volán mögé.
          @VCHIP:@N Csak nem a  sebesség vonzza? A sebesség  nem éppen
      jellemzô az igazi foglalkozására.
          @VHorváth:@N Most azt  hiszi, hogy kellemetlen  kérdést tett
      fel,  de  én  erre is  korrekt  választ  tudok adni,  olyat,
      amelyik mindkét érdeklôdési  területemet érinti. Akkor  ülök
      be a kocsimba, amikor úgy érzem, hogy ki kell szabadulnom az
      általam mókuskeréknek érzett  napi hajszából, hogy  perceken
      belül s a vezetés ideje alatt is új ötletek  fogalmazódjanak
      meg bennem.
          @VCHIP:@N Elfogadva ellenvetéseit,  még mindig nyitva  áll a
      kérdés: hogyan került mégis a telefónia birodalmába?
          @VHorváth:@N  Az  itthoni tapasztalatokból  azt  szûrtem le,
      hogy a nálam idôsebb generáció sem szakmailag, sem emberileg
      nem  elfogadható  irányítása  uralkodik  az  általam   olyan
      fontosnak  tartott információs,  távközlési területen.  Mint
      már   említettem,  kétszakosként   végeztem,  területem   az
      automata telefónia és  adatátvitel volt. îgy  meglátásaim és
      ellenérzéseim   birtokában   a   számomra   lehetô   legjobb
      munkaterületet  szereztem  meg:  az  akkori  Posta  Központi
      Távíróhivatalának adatátviteli csoportjánál helyezkedtem el.
          Kellemes    meglepetésemre,    hozzám    hasonló   korú,
      elkötelezett,  szakmájukat értô  emberekkel kerültem  össze.
      Szinte  azt   valósíthattunk  meg   álmainkból,  amit   csak
      akartunk,  s  amire  tudásunkból  és  erônkbôl  telt.  A kor
      követelményei  és  a  mi  képességeink  egymásra   találtak:
      fejlesztésben,   üzemeltetésben   egyaránt    kipróbálhattuk
      magunkat.   Feketén--fehéren    kiderült   egyénenként    is
      számunkra, hogy mire vagyunk képesek.
          @VCHIP:@N Ez a  csoport volt a  hôskor? Talán nem  véletlen,
      hogy a jelenlegi csúcsvezetôk nagy része ebbôl az  iskolából
      került ki.
          @VHorváth:@N Nem, ez csak utána indult igazán. Akkoriban már
      számítottunk  valakiknek,  amikor  a  japánokkal  szerzôdést
      kötöttünk. Ez az én életemre olyan befolyást gyakorolt, hogy
      német  és orosz  nyelvtudásom mellett  meg kellett  tanulnom
      angolul is. Ami pedig  az ""iskolát" illeti, valóban  nem az
      egyedüli vezetô vagyok  az akkori szakértôi  szintû gárdából
      -- de  nemcsak a  Távíró Hivatal  volt jó  utánpótlásforrás,
      hanem az akkori vállalat néhány más részlege is.
          @VCHIP:@N Térjünk rá a jelenre!
          @VHorváth:@N Vissza kell térni pár mondat erejéig a hetvenes
      évek   telefon   körüli   pozícióharcaira,   amikor   is  az
      adatátviteli fejlesztés  senkit sem  érdekelt igazán.  A már
      meglévô  tekintélyünket --  fôleg az  idôsebb kollégákét  --
      használtuk   fel   arra,  hogy   a   digitális  telexközpont
      létrehozásának   a   tervét   a   vezérigazgatóság  1978-ban
      elfogadja,  és '80-ban  hozzáfoghattunk a  megvalósításához,
      sôt beindításához.
          Nem egy egyszerû  központot hoztunk létre,  hanem olyat,
      amely  öt központot  integrált magába,  köztük aszinkron  és
      szinkron adatkapcsoló központot is. Annak idején még  Európa
      szerte  nagy  dilemma  volt,  hogy  csomagkapcsolással  vagy
      vonalkapcsolással induljanak ezek a központok. Számunkra  az
      embargó   miatt   beszûkültek   a   választási  lehetôségek.
      Akkoriban három  nagy projekt  került kialakításra.  A német
      Datex  ""L", a  skandináv AXE  30-asra épülô  rendszer és  a
      miénk.  E  háromból  mi  körülbelül  három  hetes eltéréssel
      voltunk a másodikok.
          Élenjáró technológiánk volt, amit -- a másik két  céggel
      ellentétben -- igen nehéz körülmények között dolgoztunk  ki.
      Mégis, mindezek  ellenére üzembe  került és  mûködik a Nedix
      rendszer.
          @VCHIP:@N Nem túlságosan mesébe illô ez a történet?
          @VHorváth:@N Hagytak minket ""szélárnyékban" dolgozni. Ennyi
      az  egész. 1982-ben  a vezetôi  találkozók után  küldtek  ki
      engem, mint ""tapsifülest" Bécsbe. (Ehhez hozzá kell tennem,
      hogy   életemben   elôször   jártam   ott.)   Abban  kellett
      megegyeznünk,    hogy    az    aszinkron     vonalkapcsolatú
      adathálózaton   át   rávisszük   a   magyar  kutatóintézetek
      forgalmát    a    bécsi   Tymnet    csomópontra,    ôk   ott
      ""csomagosítják", és onnan el lehet érni a világot. Egy órán
      belül  sikerült  minden  lényeges  kérdésben  megállapodni a
      Radio Austria szakembereivel. Azóta is kiváló  kapcsolatokat
      tartunk fenn.
          @VCHIP:@N   Ekkoriban   már   nemcsak    fejlesztômérnökként
      tevékenykedett, hanem egy fejlesztôcsoportot is menedzselt.
          @VHorváth:@N  Az  adatátviteli  csoporthoz  kerülésem   után
      másfél évvel bízták rám  a csoportot, s körülbelül  1980-ban
      lettem a fejlesztési  osztály vezetôje. Attól  kezdve került
      hozzám minden ""nem-beszéd" dolog, s foglalkoztam telexszel,
      távirattal, videotexszel,  késôbb pedig  üzenetkezeléssel és
      csomagkapcsolással. Egy olyan  csapat gyûlt körém,  amelynek
      tagjai -- igaz, hogy  többségük fiatal és független  volt --
      sokszor  az  estéket  is  a  számítógépekkel  jól felszerelt
      laborban töltötték. A munka volt a hobbyjuk, a hobbyjuk volt
      a munkájuk.
          @VCHIP:@N  Melyek  voltak  a  MATÅV  vezérigazgatói  székéig
      vezetô útja legfontosabb állomásai?
          @VHorváth:@N A Magyar Posta digitális telefontendere a 80-as
      évek   elején    az   elhidegült    nemzetközi   kapcsolatok
      következtében,  az  embargó  gátjai  miatt  sikertelen volt.
      Amikor 1986 tájékán a világpolitikában végbemenô  változások
      arra  mutattak,  hogy az  embargó  enyhül, illetve  elveszti
      létjogosultságát, akkor ismét  elôtérbe kerülhettek a  várva
      várt fejlesztés programjavaslatai. Ekkor kerestek meg azzal,
      hogy  digitális  kapcsolástechnikai  tapasztalataim  alapján
      vállaljam   el    a   vezérigazgatóság    kapcsolástechnikai
      ügyosztályának vezetését -- amibe szívesen belementem.
          @VCHIP:@N ùj beosztásában egymásra találhatott a  fejlesztés
      iránti  elkötelezettsége   és  a   kivitelezéshez  szükséges
      menedzselési képessége?
          @VHorváth:@N  Bár ez  az osztály  az üzemeltetés  gondjaival
      foglalkozott,  s  a  kutatás--fejlesztés  nem  tartozott   a
      konkrétan   leírt   feladataink   közé,   a    digitalizálás
      elôkészítésében mégis tevékenyen részt vehettünk. Az idôszak
      eredményei   közé   sorolom   az    ""üzemeltetésfejlesztés"
      gyakorlatának meghonosítását. E  területet korábban mind  az
      üzemeltetés,  mind a  fejlesztés szakemberei  elhanyagolták.
      Lelkesítô  korszak   volt,  néhány   olyan  kiváló   idôsebb
      kollégával,  akik  belül  igazán  fiatalok  maradtak.  A mai
      vezetô generációból sokaknak  az a digitális  telefonprogram
      volt a fôpróba a mai programunkhoz.
          @VCHIP:@N Fûzôdnek-e ehhez  a korszakhoz általunk  is ismert
      eredmények?
          @VHorváth:@N Elsô látható sikerünket akkor értük el,  amikor
      1990 februárjában  valóban korszerû  telefonközpontot adtunk
      át Szombathelyen.  Szinte pár  nappal utána  lépett életbe a
      nemzetközi AXE, s ezt követte az új belföldi  távhívóközpont
      felavatása. A  további eredményeket  csak azért  nem sorolom
      fel, mert akkorra már beletanultunk a digitalizálásba, s  az
      eredmények könnyebben, kiszámíthatóbban jöttek.
          @VCHIP:@N Ez utóbbi félmondatát érthetjük úgy is, hogy semmi
      különleges megalkotásában  illetve kivitelezésében  nem vett
      részt?
          @VHorváth:@N  A   telefontenderen  gyôztes   cégek  tavalyi,
      pontosabban idei szállításai is élményszámba mennek.  Amikor
      egy cég  megjelenik korszerû  termékével egy  új, és  bizony
      nehezen  kiismerhetô  terepen,  az  alkalmazás,  sôt  maga a
      beilleszkedés  nehézségei  is  jó  iskolát  jelentenek   egy
      érdeklôdô,  aktív  szakember  számára. îgy  volt  ez  még az
      osztrák  ADS  bevezetése  idején,  és  most  is,  amikor  az
      Ericcson és  Siemens ""veti  be" rendszereit  a mi technikai
      környezetünkben.
          @VCHIP:@N A technológiai váltások mellett -- köztudottan  --
      szervezetbeli változásokat is átélt.
          @VHorváth:@N A  Magyar Posta  három önálló  részre bomlott a
      hatékonyabb munka, és  a jövôbeli fejlesztések  optimálisabb
      megvalósítása érdekében. îgy alakult meg 1990 január elsején
      a Magyar Távközlési Vállalat. Fontos személyi változások  is
      történtek,  amelyek  révén én  1990  augusztusáig üzemviteli
      helyettesi beosztásban dolgoztam.
          @VCHIP:@N  Ennyi  változás  után  hogyan  jutott  Ön  abba a
      helyzetbe,  hogy  mint  a  MATÅV  vezérigazgatója emlékezzen
      vissza ezekre a hónapokra?
          @VHorváth:@N Errôl csak annyit, hogy pályázat útján  nyertem
      el a vezérigazgatói állást, vagyis több más jelentkezô közül
      esett rám a választás.
          @VCHIP:@N Végeredményben  az egész  MATÅV úgy  mûködik, mint
      egy vállalkozás. Azaz mintha az Ön magánvállalkozása  lenne,
      olyan  eredményességgel  és  hatásfokkal  kell  dolgoznia, s
      megkövetelnie a kollégáktól is ugyanezt.
          @VHorváth:@N Ez pikáns része a dolgoknak. Ugyanis nem szabad
      látszania,  hogy  magán  vagy  nem  magán  egy  vállalkozás.
      Egyszerûen  ugyanúgy,  eredményesen  kell  mûködnie, illetve
      mûködtetni azt, mintha  valóban a sajátom  lenne. Szerencsés
      módon azok,  akikkel együtt  kezdtük mindezt,  oly mértékben
      tudnak azonosulni a vállalkozással,  hogy ez a ""nem  saját,
      saját"   nem   jelent   különösebb   gondot.   Egy   korban,
      gondolkodásban,   elkötelezettségben   egymáshoz   közelálló
      vezetôréteg  került  a  vállalat  élére.  Ami  gond,  hogy a
      vállalat igen nagy, s  ez a szemlélet a  központtól távolabb
      sajnos  nem  mindennapos. Ha  meghonosul  a vállalat  iránti
      elkötelezettség  és  a  célok  ismerete,  bizonyos,  hogy  a
      jelenleginél  jobban fog  mûködni minden.  A jól  menedzselt
      vállalatok sikertörténete  is ezt  mutatja. A  siker csak  a
      célok iránti teljeskörû elkötelezettséggel bizonyos.
          @VCHIP:@N A  rossz értelemben  vett ""postás  szemlélet" még
      mindig áthatja a most is meglévô régi apparátust. Az  ügyfél
      legtöbbször ezekkel a lélektelen ügyintézôkkel találkozik.
          @VHorváth:@N Egy vállalatból most három lett. Látszott, hogy
      a  nagyobb  üzlet  és  biztonság  itt  van,  így  volt   mód
      válogatásra.  De  ez  csak  bizonyos  szinttôl  felfelé   és
      bizonyos   munkakörökben   történt   meg.   Embereket   kell
      átprogramozni.   Ez   nehéz.   @KTelefontos@N   címû   vállalati
      lapunknak, mely minden dolgozóhoz eljut, az a célja, hogy  a
      vállalati  küldetés,  stratégia,  szolgáltatói viselkedésmód
      szelleme  és  a fejlesztési  programok  ismerete mindenkihez
      eljusson.  Hogy  tudják, mi  a  cél, mik  az  érdekek, és  a
      többszereplôs piacon ne  féljenek a kihívástól.  Oldani kell
      az emberek görcseit. Meg  kell játszani a nekünk  esélyt adó
      tényezôket.  Döbbenetes   számomra,  hogy   milyen  nagy   a
      kishitûség,  a  félelem  és  a  bizonytalanság.  Ha  van  az
      embernek koncepciója, hitele, akkor meg lehet fordítani  ezt
      a  gondolkodásban,  és  csatába  lehet  ôket  vinni. Hazudni
      viszont  nem  szabad.  Azt  rövid  idô  alatt  kiszúrják  az
      emberek. Kellemetlen  kérdéseket kapunk.  Az élet  ilyen. De
      ezeket meg kell válaszolni. Nem úgy történnek a dolgok, hogy
      ""lemegy"  az  utasítás és  azt  végrehajtják. Az  utasítást
      értelmesen,  gondolkodva,   meggyôzôdéssel  és   másokat  is
      meggyôzve kell végrehajtani.
          @VCHIP:@N A kis kft-kbôl és nagy állami szolgáltatóból  álló
      piac hasonló függôséget teremt. Nincs vonal, nincs  központ.
      A nagy cég zsarolni tudja a kisebbeket.
          @VHorváth:@N A verseny azért megteszi a magáét. A mi  Please
      Kft-nk ugyanolyan feltételekkel jut -- vagy éppen nem jut --
      vonalhoz,  mint  egy  másik  szolgáltató.  Hogy hozzájusson,
      fejlesztenünk   kell,   s   ha   ô   hozzájut,   akkor   más
      szolgáltatónak is -- ha megfelel a szabályozásnak --  nyitva
      áll a pálya.  Ha magunknak sem  tudunk szolgáltatni, az  már
      drámai helyzet.  Egy óriásvállalaton  belül a  kis üzletágak
      nem kapják meg az  élethez a létfeltételeiket. De  ha kicsik
      és  nagyok egyenrangú  félként, egy  piacon léteznek,  akkor
      megindulhat  a fejlôdés  elôbb lassan,  majd egyre  gyorsuló
      tempóban.  És  akkor  újra  feltaláltuk  a  langyos   vizet,
      követjük azt a megoldást,  ami már bevált néhány  országban:
      kis    üzletágakat    minimális    létszámmal,     maximális
      hatékonysággal, önálló vállalkozásokban kell mûködtetni. Egy
      igazán ügyfélorientált szolgáltató vállalattá válás feladata
      áll   elôttünk.  Külön,   fogyasztóra  szabott   szolgáltató
      szervezeteket,  vállalatokat  kell  létrehozni,  amelyek   a
      kisfogyasztókat,  közép-  és  mamutvállalatokat  ""egykapus"
      ügyintézéssel  tudják  kiszolgálni. Mindent  egy  helyen. Ez
      lenne a jövô. A közeli.

      @KIvanov Péter -- Kis János@N